Pálinkafőzés házilag - Cefre készítés, erjesztés

Pálinkafőzés házilag - Cefre készítés, erjesztés

Jó, házipálinkát főzni kevesen tudnak, pedig egy kis odafigyeléssel remek italokat készíthetünk. 

Cikkünkben összeszedjük azokat a praktikákat, amiket a nagyoktól lestünk el.

A pálinka, érett, zamatos gyümölcsből készülő igazi Hungarikum. Már a gyümölcs szüretelésekor eldől, hogy milyen minőségű lesz a végeredmény. 

Almatermésűek
Alma – a szedési és fogyasztási érettség ennél a gyümölcsnél áll(hat) a legtávolabb egymástól. Fogyasztásra érett gyümölcsöt cefrézzünk. Tapasztalat: a nyári érésű almákból finomabb párlat készíthető. Cefréje „összeesik”, magas pektin tartalma miatt, sok lehet benne a „kozmaolaj”és metilalkohol.

Körte – ugyanaz, mint az alma esetén, de savtartalma csekélyebb, melyet cefrézéskor pótolni kell.

Birs (alma) – nagyon kemény húsú, feltárása nehéz, főzés és/vagy darálás után pektinbontó alkalmazása szükséges.

Csonthéjasok
Cseresznye – a későbbi érésűekből (június második felétől) kiváló párlat készíthető. Alacsony savtartalmát a cefrézéskor pótolni kell. Ha meggyel együtt cefrézzük ilyen gond nincs.

Meggy – önállóan is kiváló párlatot ad (magas cukor és savtartalom).

Kajszi- és őszibarack – Alacsony savtartalmuk és illékony aromáik miatt fokozottan kell ügyelni a cefrézésükre, magjukat el kell távolítani, magas amigdalin tartalma miatt. Erjedés után le kell főzni.

Szilva – apró szemű, ősszel érő változata (Besztercei), kissé túlérett állapotban kiváló párlatot ad.

Bogyósok
Málna – nagyon „érzékeny” gyümölcs, aromái illékonyak, cukortartalma gyorsan csökken, a gyümölcs penészedésre hajlamos. Cefrézése, lefőzése nagy odafigyelést és gyakorlatot igényel.

Szőlő – a fürtöket bogyózni, zúzni kell.

Áfonya, bodza, boróka, berkenye, kökény, som, szeder – csak ínyenceknek ajánlott. A bogyósokat általában jellegtelen szeszben áztatják, és utána főzik. Kitűnő aromát adnak.

Borok és azokból kinyert termékek
Szőlőbor – magas alkoholtartalma (9-12%) miatt lepárlásra igen alkalmas. Tapasztalat: 6-7 liter borból nyerünk 1 liter pálinkát (100 literből 20 liter pálinka nyerhető). Fehér, savas, „könnyű” borokból jobb pálinka főzhető, mint a színes vagy fajtajelleges, édes borokból. Ha íz vagy illat hibás bort párolunk le, a borhiba a párlatban is megjelenhet (ecetes bor).

Seprő – csak frissen szabad lefőzni, míg az élesztő nem kezd el rothadni. Mivel könnyen „felhabzik”, ezért óvatosan kell főzni. A párlatot 50° alá soha ne hígítsuk, mert opálos lesz (kénessav+karbonátok).
Törköly – könnyen, gyorsan romló alapanyag. Szakszerű cefrézésre és lepárlásra gondot kell fordítani.

A cefrézés titkai

A majdani párlat minősége ezen múlik, ezért minden lépésére fokozottan ügyelni kell. Számos fortélyt, és megannyi adalékot használhatunk, azonban mindig a legfőbb szempont a megfelelő alapanyag, a jó hordó, és a patikatisztaság.

Átválogatás, száreltávolítás – a felesleges (szár, levél, ág-, gallydarabok, kövek, földhantok), vagy káros (éretlen, dohos, penészes, romlásnak indult gyümölcsök) eltávolítása.

Mosás – talajszennyeződések, permetező, növényvédőszer maradványok, vadélesztők eltávolítása a gyümölcsfelületéről, mert ezek gátolhatják az élesztők tevékenységét, hibás erjedési folyamatokat okozhatnak (talajbaktérium, akroleines fertőzés, szúrósszagú, csípős ízű pálinka).

Aprítás, mageltávolítás – a gyümölcsszövet szétroncsolása, a ciánhidrogénességet (barack- szilvafélék) okozó magok eltávolítása. A sejtfalak felbomlása következtében a sejtnedv és a benne oldott cukrok az élesztők számára könnyen hozzáférhetővé válnak. „Zúzatlan” cefrében az erjedés nehezen indulna meg és vontatottan haladna. Az élesztők csökkent tevékenysége a káros baktériumok és penészek elszaporodásának kedvezne, ezért a gyümölcs aprítása, zúzása az egészséges erjedés nélkülözhetetlen feltétele!

A cefrézéshez számos eszközt használhatunk, így elengedhetetlen kellék a szőlődaráló, ennek hiányában fúrógépbe fogható habarcs (festék) keverő, vagy házi készítésű daraboló is alkalmazható.

Élesztő, savak, ásványi anyagok

Sokak szerint ajánlatos mindent a természetre bízni, így a jó kisüsti alapanyagába se kell semmit beletenni a hibátlan és megfelelőképp kezelt gyümölcsnél, mégis van, hogy kezelni kell, be kell „beoltani” a cefrét.

Élesztővel való beoltás – az erjedés gyors beindítása, szakszerű „vezetése”, az összes cukor kierjesztése (alkohollá alakítása), íz-és aromaanyagok képzése, zavaró melléktermékek keletkezésének megakadályozása.

Minden cefrét be lehet oltani élesztővel. A hagyományos módszer szerint az erjesztést rábízhatjuk a vadélesztőkre, amelyek a cefrében külső segítség nélkül is elszaporodnak. A vadélesztők azonban kis mennyiségben jelentkeznek csak, ezért viszonylag hosszú ideig tart, amíg kellőképpen elszaporodnak. Ez alatt a baktériumok és penészek is szaporodhatnak, aminek két kellemetlen következménye is lesz. Egyrészt természetesen romlik a párlat minősége, másrészt a nemkívánatos organizmusok a cukor nagy részét elhasználják, és emiatt az alkohol kihozatal is csökken. Emiatt javasolt élesztő hozzáadása a cefréhez. Jobb híján megteszi az egyszerű sütőélesztő is, de ennek tárolása, szállítása során bizonyos degeneráció, romlás, fertőzés léphet fel, emiatt a sütőélesztő nem mindig biztosítja az elvárt eredményt. Az igazán jó megoldás a szárított fajélesztővel történő beoltás, melynek köszönhetően az erjedés egyenletesen, gyorsan, és káros mellékreakcióktól mentesen zajlik le. 

Fajélesztőt csak steril cefrénél használjunk.

Alkalmazás
a) 15-20 percig „kézmeleg” (35°C) vízben, 1:10-es hígításban eliszapoljuk (feloldjuk) az élesztőt, majd a cefrére öntjük és belekeverjük.

b) a cefrézés előtt 4-5 nappal 1-2 kg gyümölcsöt összezúzunk, majd (forralás után, hogy sterilizáljuk) a lehűtött 20°C-os cefrét 5 literes „dunsztos” üvegbe öntjük és hozzáadjuk az „a)” pont szerint feloldott élesztőt. A tetejét lefedve meleg helyre (déli, napos ablakba) tesszük és a „fő” cefrézésre készen áll az„oltócefrénk”, mellyel szinte azonnal beindíthatjuk a cefre erjedését.

Savazás – célja az élesztők és enzimek számára megfelelő, ám a káros mikroorganizmusok részére hátrányos pH környezet kialakítása. Vannak gyümölcsök (szilva, cseresznye, barack, körte, málna, bodza eper, szeder, szamóca) melyeknek alacsony a savtartalma (pH), ezért a cefrét „savazni kell”, mert a savszegény cefrében elszaporodhatnak a káros mikroorganizmusok (ecetsav baktériumok). A 3-3,2 körüli pH érték a megfelelő, mert ezen érték körül még hatékonyan dolgoznak az élesztők és az esetlegesen a cefréhez adagolt enzimeknek is még megfelelőez a környezet, míg a baktériumoknak nem. Ha a cefrét kierjedését követően hosszabb ideig tárolni kell, akkor utólag is alkalmazhatunk savas kezelést a 2,8-3-as pH beállításához.

Savpótlók: citromsav, foszforsav, almasav. A cefre pH-ját indikátorpapírral ellenőrizzük.

Fontos, hogy amennyiben enzimet, élesztőt és savat is teszünk a cefréhez, akkor ezt ebben sorrendben tegyük.

Pektinbontás

A pektin a növények sejtfalában található, a sejtek egymáshoz kötését, tapadását idézi elő. Vannak gyümölcsök, melyek különösen sok pektint tartalmaznak (birs, alma, körte, szilva) ezért nehezen eresztenek levet, illetve levük viszkózus marad, ami nehezíti az élesztőgombák működését.

A pektin elbontásával – sejtszövet szétesik, cefre folyékonyabbá válik, az erjedési folyamata megindul-felgyorsul – jobb kihozatalt és egészségesebb erjedést tudunk biztosítani. A pektin bontására különféle enzimeket használunk (folyékony, por alakú), vízben feloldva.

Az enzim olyan természetes hatóanyag, amely úgy indít, illetve vezet le kémiai folyamatokat, hogy közben nem használódik el. Az emberi, állati, növényi anyagcsere folyamatok enzimek működésére épülnek. Pektinbontó enzim

A cefre cukrozása

Ha és amennyiben fogyasztásra érett gyümölcsöt cefrézünk, akkor nem kell a cefrébe cukrot tenni!
Már csak azért sem, mert a cukor aromacsökkentő, azáltal, hogy a cukorból „csak” etilalkohol képződik – 1 kilogrammból 1 liter 50°-os –, így adott mennyiségű cefre illat- és aromaanyaga jut a cukorral megnövelt alkohol-kihozatalra.

Azonban vannak gyümölcsök (az alacsony savtartalmúak), melyeket relatíve édesnek érzünk, de mégis kevés bennük a cukor – annak ellenére, hogy fogyasztásra érettek –, így a belőlük erjeszthető alkohol is kevés.
Ha ilyen cefrét kellene hosszabb ideig tárolni, akkor az könnyen megromlana. Ezért ha tudjuk, hogy a cefrét az erjedés után nem tudjuk azonnal lefőzni, akkor minimális mennyiségű (3-5%) cukor hozzáadásával megóvhatjuk azt.
Amennyiben cukrot adunk a cefréhez, akkor a fő erjedés beindulása után 1-2 nappal kell azt beletenni, úgy, hogy előtte vízben fel kell oldani (szirupszerű legyen). A cukor miatt magasabb az alkoholtartalom, és több a rézeleje.

Répacukor helyett használjunk Szőlőcukrot. A szőlőcukrot az élesztő sejtek könnyedén tudják erjeszteni, míg a répacukor kettős cukormolekuláját már csak némi átalakítással, amely némi melléktermék keletkezésével járhat így az ízben elváltozást okozhat.

A cukor mennyisége semmiképpen nem lehet több, mint 2 / 100 liter cefre. Ezt a cukormennyiséget az erjesztés elején, szigorúan a megindításkor kell hozzáadni.

Élesztőtápsó hozzáadás
Az élesztők működéséhez nitrogén- és foszfor vegyületekre van szükség. A gyümölcscefrék (ha érett, megfelelő gyümölcsből készülnek) ezekből megfelelő mennyiséget tartalmaznak, kivételt az áfonya, bodza, berkenye, kökény és csipkebogyó (esetenként alma, körte) képez.
Tápsó a cukorcefréhez kell, de mi ilyenből nem főzünk.

Víz hozzáadás
Az érett gyümölcs megfelelő zúzás-aprítás után ereszt annyi levet, amennyi az erjedés zavartalan lebonyolódásához szükséges. Alma (birs) esetén lehet gond, de a pektinbontó enzim hozzáadása után már itt sem lehet probléma. A közvetlen tüzelés üstben történő lefőzés hígabb cefrét igényel, a leégést megelőzendő.

Gőzölés, „főzés”
Alma (birs) esetén a zúzást-aprítást megkönnyítendő forró vízben „előfőzzük” a gyümölcsöt. Az aromaanyagokból veszít, viszont elpusztulnak a káros mikrobák és a sejtek roncsolódnak könnyebb „feltárást” eredményezve.
Ha a fentiek betartásával cefrézzük a gyümölcsöt, még akkor is van néhány tényező, ami alapvetően befolyásolja a cefrézés sikerét (tisztaság, higiénia, hőmérséklet)

Legfőbb a tisztaság
Minden eszköznek, ami kapcsolatba kerül a gyümölccsel, magának a cefréző helyiségnek és magunknak is a tisztasága nagyon fontos a siker szempontjából, ugyanis csak tiszta edényben, csak tiszta eszközökkel, csak tiszta kézzel végzett cefrézés után várhatjuk el, hogy az erjedés gyorsan beinduljon, helyes irányba folytatódjon, és teljesen kiforrjon a cefrénk.

Hőmérséklet – a problémamentes erjedés alapfeltétele az erjesztő helyiség minimum 15°C-on tartása, de még kedvezőbb a 18-20°C. Az alacsonyabb hőmérsékletet egy bizonyos pontig ellensúlyozni tudjuk a cefréhez adott élesztő mennyiségével, de ha ez tartósan gondot okoz, akkor szerezzünk be hidegtűrő élesztőt. A cefrének sem szabad hidegnek lennie, ezért ne cefrézzünk kora reggel szedett gyümölcsöt. De a cefre túl sem melegedhet, mert akkor leáll az élesztő működése, viszont a savtermelő (ecetsav, tejsav) baktériumok elszaporodnának. Állandóan figyelni kell a cefre és a helyiség hőmérsékletét!

Erjedés, erjesztés
Az alkoholos erjedéshez oldott állapotú cukorra (szénhidrátra), élesztőre és megfelelő hőmérsékletre van szükség. Az élesztőknek az erjedésben betöltött szerepét csak egész későn (XIX. sz. első fele) ismerték fel. Az élesztőket erjedésipari szempontból két csoportra osztjuk: vad- és kultúrélesztőkre (a kultúrélesztők a vadélesztőkből lettek tudományos módszerekkel kitenyésztve.)
Az erjedésben az élesztők enzimjei vesznek részt, mely enzimek három főcsoportba sorolhatók:
a) sejtlégzéssel
b) összetett cukroknak egyszerű cukrokká bontásával
c) erjedéssel hozhatók kapcsolatba.
Az erjedés folyamata alatt minden kémiai változást valamely enzimcsoport idéz elő. Egyes enzimek csak akkor fejtik kikatalizáló (támogató) hatásukat, ha bizonyos vegyületek – aktivátorok – is jelen vannak. Ilyen aktivátorok lehetnek: klór, kalcium, foszforionok, kéntartalmú aminosavak.

Az alkoholos erjedés mechanizmusa


A kultúrélesztők
– levegő jelenléte nélkül (anaerob viszony): alkoholra + szén-dioxidra
– levegő jelenlétében (aerob viszony): vízre + szén-dioxidra bontják a cukrokat, közel azonos arányban.
Ezért kell elzárni a cefrét a levegőtől, meg azért is mert a vadélesztők, baktériumok, penészek, mycoderma gombák (melyek mindig jelen vannak) szaporodásához oxigénre van szükség. Ezek a mikrobák káros erjedési folyamatot, illetve a kierjedt alkohol bontását generálhatnák.

A gyümölcscefrék erjesztése

A gyümölcscefrék szakszerű erjesztésekor az élesztők a teljes cukortartalmat alkohollá alakítják át, az alkohol tovább-bomlása (ecetesedés) nem következik be. Az így előállított pálinka hibátlan, a szeszkihozatal maximális lesz. A jó erjesztés vezetéssel egyrészt kedvező életfeltételeket teremtünk az élesztők számára (ez előmozdítja életműködésüket, szaporodásukat), másrészt megakadályozzuk a vadélesztők és baktériumok elszaporodását. A hasznos élesztők gyors elszaporodásukkal elnyomják a káros mikroorganizmusok szaporodását. A folyamat alapfeltétele a tisztaság, higiénia.
Minden erjedési folyamatnak három egymást követő szakasza van: elő, fő- és utóerjedés.

 

Előerjedés:
– megindul az élesztők szaporodása, CO2 termelése, de még nem észlelhető, mert elnyelődik.
– fő (vagy zajos) erjedés: intenzív az élesztők szaporodása és a gáztermelődés, ami buborékok formájában távozik, jól láthatóan mozgatja a cefrét, ami érezhetően felmelegszik (általában 2-3 napig tart)
– utóerjedés: lassul az élesztők működése, csökken a gázfejlődés és hűl a cefre. A csökkenő cukor, illetve a növekvő alkoholtartalom lassítja az erjedést. Amikor a cukor utolsó nyomai is elfogytak, megszűnik a CO2 termelés, az erjedés befejeződött.

A cefrézés folyamata


Leszedtük az érett gyümölcsöt, átválogattuk, megmostuk, összezúztuk, hordóba tesszük…
de milyenbe?

Csak tiszta, zárható fedéllel rendelkező és csak erre a célra szolgáló műanyaghordót ajánlott, amely a cefre ízéből, illatából nem vesz el és nem is tesz hozzá. Áruházunkban rendkívül kedvező áron kapható, abban a méretben, amire nekünk szükségünk van (30-250 liter).

Ha kell, teszünk hozzá enzimet, élesztőt keverünk hozzá, (ha kell) savazzuk. A hordót egy menetben 80-85%ig töltjük, teret hagyva az erjedési gázoknak, majd lefedjük (de nem zárjuk le) úgy, hogy a képződő szén-dioxid el tudjon távozni, illetve védje a cefrét a levegővel szemben.

A hordót védett helyre állítjuk (hőmérsékleti és egyéb szempontok figyelembe vételével) és várjuk a csodát, vagyis az erjedés megindulását. A cefre erjedésekor keletkező felfelé áramló szén-dioxid-buborékok a könnyebb gyümölcsrészeket a cefre felszínére hajtják és ott vastag réteget (bundát, kalapot) alkotnak.

A bunda (kalap) laza szerkezetű és így fokozza a párolgást, elősegíti, hogy levegő jusson a cefrébe. Így könnyen megindulhatna az ecetesedés, ami elkerülhető, ha a bundát naponta többször visszanyomjuk a cefrébe. A fő erjedéskor a cefrét naponta (akár többször is) keverjük meg, de utána már ne, mert levegőt juttatnánk a cefrébe, ami kárt okozhatna. A főerjedés befejezése után (bunda lesüllyedt, nem intenzív a CO2 termelődése, kb. 2-3 nap) az utóerjedéskor már szorosabban zárjuk le a hordó tetejét, hogy a termelődő kevés CO2 megvédje a cefre felületét a levegőtől. A leendő pálinka minőségét 90%-ban a cefre lepárlás előtti állapota határozza meg!

Erjedési zavarok

Amikor az erjedés elakad, annak két oka lehet
a) alacsony hőmérséklet – ilyenkor az erjesztő helyiséget, cefrét fel kell melegíteni (esetleg hidegtűrő élesztőt kell alkalmazni)
b) nincs elegendő tápanyag az élesztők működéséhez – ekkor szükséges a tápsók hozzáadása.
A kierjedt cefrét lehetőleg azonnal pároljuk le, de ha ez nem lehetséges – többnyire nem – akkor a cefrét még az utóerjedés fázisában „savazzuk” (ha szükséges), hogy a pH-ja 2,8-3 legyen, és a hordót töltsük színültig, zárjuk légmentesen és állítsuk hűvös helyre. A lepárlásig ne nyissuk ki a tetejét, hogy a képződő minimális „CO2-párna” védje a cefre felületét. A tárolás célja: minimalizálni az alkohol és aromaveszteséget, mert sajnos úgy is lesz.

Cikkünk hamarosan folytatódik. A pálinka kifőzése

Tartalomhoz tartozó címkék: blog